2010. február 2., kedd

álom-álom

Gyanútlanul aludni indultam. Nem volt nehéz az elalvás a hoszú veztés miatt még tartott az alváshiány. Röpke perc alatt már ismét a sivatagi dűnesorban voltam. Nagyon nagy lehetett az alváshiányom mert a sivatagban is kezdett leszállni az éj. Éreztem ahogy megy le a nap egyre hűvösebb van. A sátorba húzódtam. A szél egyre erősödött, folyamatosan zörgette a sátor oldalát. Behúztam a hálózsákom de még így is fáztam. Hidegek ezek a sivatagi éjszakák. Hiába takaróztam, öltöztem nem múlott a kellemetlen hidegség. Meguntam. Kikászálódtam a hálózsákból és a főépület felé vettem az irányt. Fújt a szél, teljesen átfagytam mire beértem. Az emberek szanaszét hevertek a társalgóban. Kinéztem egy jóképű fekhelyet, már aludt rajta valaki de nm zavart. Bőven elfértünk mindketten. Kellemes meleg volt, a telihold megvilágította a sárga homokot. A késő este ellenére közel nappali világosság volt. Elszenderedtem(megint!). Halk sustorgásra ébredtem. Felkeltem a sivatagi szél már csendesedett. Egy nő feküdt mellttem. Este mikor lefeküdtem nem tűnt fel. érthetetlen nyelven motyog valamit. Biztosan csak álmodik. Aztán lassan kihámozgatom mit mond. Felkelt a Vera! Milyen Vera? Ki az a Vera? Téged hív, válaszolja. És tényleg a csenden keresztül valahonnan nagyon távolról, ismét hallom apa. A sivatagi dűnék világítanak. Ismerős a hely de nem tudom hol vagyok, a hang irányába indulok. Villanykapcsoló. Fény! Mostmár végképp nem tudom hol vagyok. A sivatagi álom szertefoszlik, én meg tanácstalanul állok a nappalinkban.

3 megjegyzés:

  1. Jó reggelt...:)
    Üdvözlünk a való világban kedves Homokdűne Zsolt... BamacoMan...
    Luki

    VálaszTörlés
  2. Ez aranyos volt:)Isten hozott!

    VálaszTörlés
  3. Hehe, mi is feküdtünk az a nő mellett, amíg Te a sivatagban etted a homokot, ugye Tibi? ;-))))

    VálaszTörlés