2018. szeptember 8., szombat

Libaterelő 18

Sokszor futottunk már ezen a versenyen a Kaskával. Ismerjük a szervezőket, ismerjük a futókat, jó a kaja jó a hely...
Tibi sérülése miatt még mindig nem fut, de mondta hogy eljönne szurkolni nekem, meg különben is nagyon jó kaják készülnek a versennyel párhuzamos főzőversenyen. Olyan mint egy falunapon. Szól a cigányzene meg Pataki Attila, helyi félrészeg és teljesen az arcok főznek, megszólítanak, pálinkát kínálnak. Le is tekertem hát hogy ismételten abszolváljam a 27kmes távot. Tavaj előtt lekéstem a rajtot pedig akkor kocsival mentem. De most a tekerés mellett döntöttem mert hát olyan jól esik az a korsó sör a 3órás napon aszalódós futás után. Meg hát Zsanreno is tegnap új GRAVEL bringára tett szert, és Tibivel félig terepen átjöttek szurkolni meg hogy utána együnk igyunk meg még tekerjük is. Kedvenc Sasom is indult a 10km távon, én pedig a férjével a futáson. Jó idő, jó tempó, 2km plusz az eltévedés miatt, 3óra 2perc, 3 hely, eredményhirdetés lekésése, finom babgulyás, óriáspalacsinta. Kulcszsavakban ennyi. Volt sör, pizza, gravelezés, megint sör. Van fáradtság, bal sarok fájdalom, iszonyú fejfájás.
Jövőre is. 

2010. február 4., csütörtök

hírek

Független hírügynökségek jelentése szerint, a hétvégére meghirdetett GZsolt rituális ön- és LAndrás szimpla meggyilkolása a fokozott érdeklődés ellenére is elmarad. GZsolt tettétlenségének oka ismeretlen. Egyes források szerint GZsolt egyre vidámabb lett az utóbbi időben, még egy olaszországi útra is benevezett. Háziorvosa nem nyilatkozott, de azt sikerült megtudnunk, hogy az utóbbi időben elhagyta depresszív gyógyszereit. Véget ért a személyi kultusz a Vadász utcában. UZsolt elkérdezés nélküli családorvos, igazolványa elvesztése után, minden kapcsolatát megszüntette Bródi Jánossal.

2010. február 3., szerda

papírkutya

Nyakamon az élet, ölnek a papírok. Egy éve próbálom átírni a GZsolttól megvásárolt autómat. Esküszöm bíró úr mindig közbejött valami. Legalább 17adásvételi szerződést írtam, 2ben a Zsolt is tevőlegesen részt vett. Már minden adatát úgy megtanultam, vigyáznom kell ha egy űrlapot töltök nehogy vele töltsem ki. Az utolsó meghiúsulás azért történt, mert az elvesztett törzskönyvre kiadott körözés után, az ismételt próbálkozásnál, az eredeti adásvételit megint elhagytam. Új időpont, új eredetiség vizsgálat, új régiadásvételi hamisítás. Még azért tettem egy kísérletet az eredeti megtalálására.Emlékeztem, hogy a fürkésző rokon tekintetek elől még karácsonykor egy pár fontosnak tűnő iratot, egy kukának látszó dobozban a fetrengő kanapénk mögé rejtettem. Persze nem volt benne, de megtaláltam a KSH statisztikai adat küldő lapot. Mondom ennek is meg van a haszna, hogy most keresek adásvételit legalább ez meg van. feladási határidő:tegnapelőtt. Akkor még időben vagyunk. Büszkeség (de bal ítélet). Rohanok a rendelőbe. Mondom a Jutkának meghoztam a statisztikát. Kezdenék igazán büszke lenni magamra (mivel eddig mindig elhagytam, vagy júniusban találtam meg) de az asszisztensek gyöngye csak abbahagyhatatlanul, már már megalázóan vihog rajtam! Doki nézd meg a dátumot: feladási határidő 2008.02.01. Én már rég megcsináltam az ideit. Hát ez van hiába igyekszik az ember. Utóirat: az átírást megcsináltam de vissza kell mennem mert lejárt a műszaki. Addig meg nincs új forgalmi.ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

2010. február 2., kedd

álom-álom

Gyanútlanul aludni indultam. Nem volt nehéz az elalvás a hoszú veztés miatt még tartott az alváshiány. Röpke perc alatt már ismét a sivatagi dűnesorban voltam. Nagyon nagy lehetett az alváshiányom mert a sivatagban is kezdett leszállni az éj. Éreztem ahogy megy le a nap egyre hűvösebb van. A sátorba húzódtam. A szél egyre erősödött, folyamatosan zörgette a sátor oldalát. Behúztam a hálózsákom de még így is fáztam. Hidegek ezek a sivatagi éjszakák. Hiába takaróztam, öltöztem nem múlott a kellemetlen hidegség. Meguntam. Kikászálódtam a hálózsákból és a főépület felé vettem az irányt. Fújt a szél, teljesen átfagytam mire beértem. Az emberek szanaszét hevertek a társalgóban. Kinéztem egy jóképű fekhelyet, már aludt rajta valaki de nm zavart. Bőven elfértünk mindketten. Kellemes meleg volt, a telihold megvilágította a sárga homokot. A késő este ellenére közel nappali világosság volt. Elszenderedtem(megint!). Halk sustorgásra ébredtem. Felkeltem a sivatagi szél már csendesedett. Egy nő feküdt mellttem. Este mikor lefeküdtem nem tűnt fel. érthetetlen nyelven motyog valamit. Biztosan csak álmodik. Aztán lassan kihámozgatom mit mond. Felkelt a Vera! Milyen Vera? Ki az a Vera? Téged hív, válaszolja. És tényleg a csenden keresztül valahonnan nagyon távolról, ismét hallom apa. A sivatagi dűnék világítanak. Ismerős a hely de nem tudom hol vagyok, a hang irányába indulok. Villanykapcsoló. Fény! Mostmár végképp nem tudom hol vagyok. A sivatagi álom szertefoszlik, én meg tanácstalanul állok a nappalinkban.

2010. február 1., hétfő

visszatérés

Van egy sajátos varázstalansága, amikor az ember visszatér a szürke vagy most inkább fehér hétköznapokba. A meglassult időt felgyorsítani úgy sem tudod. Ez lehetne akár egy Máté Péter dalkezdemény is de nem az. Hegyek között, de most itt ezen a versenyen is másként szalad az idő. Inkább csak lomhán tekereg előrefelé. És ebben a lomha lassúságában az a jó, hogy minden belefér. Egy ücsörgés a homokdűne tetején nézve a szél játékát a homokkal. Vagy egy kisvárosi lepukkant kávézóban a teraszon üdögéve tervezni a napot. Vagy csak az autóban ülve némám bámulni ahogy a táj elsuhan mellettünk. Irigylem azokat az embereket, akik ezt át tudják vinni a mindennapjaikba. Nehezen rázódom vissza. Itt mindent keresni kell, meg sietni, meg szorongni hogy nem lesz kész. Csak így lehet? Harcolni az idővel, meg az elemekkel? Vagy bevenni a szarokbele teblettát és tolni magunk előtt a napot? Mit csinálok rosszul? Tanítsatok meg élni!!!! Mentsen meg valaki!!! Állítsátok meg a világot ki akarok szállni!(ez már nem saját) Tudom hogy holnap már az előttem álló feladatok könnyítenek a lelkemen, de ettől még a mai nap nehéz. Nagyon nehéz. Aludjatok jól, álmodjatok pumpával! Vidámhonlapot!!!!!!!!!!!!!!!!

2010. január 31., vasárnap

otthon édes otthon

Gibraltártól egy gázzal. A tengerparton kagylót gyűjtögetve, figyeltem a többieket. Vajon már ők is úgy mennének haza mint én? 7-8 ezer km a hátunk mögött 3000 még előttünk. BLaci a casablankai kagylóktól belázasodik, meg hányingerrel küzd. Éjfél felé érjük el Barcelonát. BLaci kicsit jobban van szívesen pihenne, de rövidebb vita és rábeszélés után az egygázos hazautazás mellett döntünk. Útközben még egy defekt, és a tükörsimává kopott első gumik nehezítik a hazautunk. Szombat éjjelre már hazaérünk. Az értékelés: Úgy érzem a megváltozot lehetőségeink ellenére a maximumot kihoztuk ebből a túrából. Marokkóban tovább kerengni már nem sok értelme lett volna. Hugi kérdezte hogy viseltem ezt a nem éppen nekem való "autós" túrát kevés mozgással. Hát igen ez tényleg nem az én igazi világom, egész nap autóban ülve túrázni. Mégis nagyon sok újat tapasztaltam meg. Megoldani lehetetlennek tűnő feladatokat. Megismerni egy országot nem a turistáknak szánt arca felől. Tehát jó volt. Afrika még nem mutatta meg igazi arcát... Majd talán egyszer. Egyenlőre ennyi. Még visszatérek!!!

Mindenképpen

Tangeri éjszakai szállásunk egy diákszálló félének lehetne besorolni. Itt sehol nincs fűtés. Saját hálózsákban alszunk nem túl tisztának tűnő ágyneműk között. ÁLaci minden ruháját magára vette. Biztos ami biztos. Megszoktuk már egymást Csui horkolása már senkit nem zavar. Tényleg horkol egyáltalán. A kikötő közelében van a szállásunk onnan fogunk reggel EURÓPÁBA behajőzni. Mielőtt lefeküdtünk még városi sétára indultunk. Tangert a marokkói Monte Carlónak is nevezik. Mindent meg lehet kapni amit az ember szeretne. A szokásosnál is nagyobb csillogás az óvárosi piactér környékén. Luxus szállók, inkább a török bazárokra emlékeztető gazdag kínálat. Ékszerek, ruhák, és persze megannyi gagyi. Mellémszegődik egy helyi.
Kérdezi honnan vagyok mondom Hungary. Rögtön rávágja Budapest.
Ez igen. Tudja. Pedig nem sok magyarral találkozhat. Azt mondja megnézte a térképen. Jó éttermet tud, oda invitál. Nem vagyunk éhesek. percnyi beszélgetés után már hasist kínál. Persze hogy nem fogadom el. Az óvárosi piactér itt is élesen válik el a gazdag negyedtől. Másnap reggel azaz ma vagy tegnap. De mindenképpen 29én. Bekompoltunk. Tudtuk hogy a kikötői részen ott lesznek az emberfogók, akik megfelelő térítés ellenében kitöltik a kilépő papírunkat, soron kívül jegyet vesznek nekünk. De mi azt mondtuk nem! Majd magunk intézzük a sorsunk. Ennél azért bonyolultabb a dolog. Velünk a hajótársaság irodájában szóba sem álltak, csak mutogattak a fogóembere hogy ő ok. Adjuk oda az útlevelet meg a kocsi papírokat. Odadtuk. Mondott egy 690 dirhamos árat. Összekotortuk minden pénzünk úgy volt 574 dirham. Mondták ok. mehetünk. 2 perc alatt minden el volt intézve. Előre vettek a vámnál nem vizsgáltak. És siettettek, mindjárt indul a komp. De azért egy 40 eurót szánjunk már a gyorsított eljárásra. BLaci nagy alkusz lévén bekínált 5 eurót.
Mindenképpen 30-ból végül 15 lett.
Megkaptuk a jegyet és utolsóként felálltunk a kompra. A túlpart most nem 9óráig csak 35 percig tartott. Itt szorosabb a szoros. Most sem Gibraltárnál kötöttünk ki. De azért később autóval megnéztük.