Választás 2010

:)

Váರೋಸಿ féling

Lassan végéhez közeledik afrikai kalandunk. Tegnap Casablankából Tangerbe mentünk. Reggel BLaci óceánban fürdése uán. Megtekintettük a II. Hasszán mecsetet, és sétálva indultunk az óváros felé. A mecset körül csillogás villogás, de ahogy az óvárosi rész felé közeledtünk, elbizonytalanodtunk hogy be akarunk-e oda menni. Rendőrök nem voltak sehol. Előttünk a várfal, mögötte az utcák sikátorokká szűkültek. Bátorságot gyűjtök hogy átlépjek egy más világba. A sikátorokban emberek ácsorognak csoportosan, beszélik az élet nagy dolgait.

Próbálunk együtt maradni. A két nagydarab társammal sem érzem teljesen biztonságban magam. A bűz hullámokban jön.

Napfény fentről csak alig szűrődik be. Motorosok, lelakott brigások jönnek mennek.Fütyüléssel dudálással törve utat maguknak. Jobbra balra kanyarogva haladunk előre. Néha be-be szólnak a helyiek Héj Amígó!!! tudomást sem véve róluk megyek. A környező 3-4 emeletes házak annyira elveszik a kilátást, hogy teljesen irányt vesztünk. Áthaladunk egy boltíves kapun mikor egy öreg nmutatja erre nem lehet tovább menni, ez egy udvar. A nyitott ajtókon belátni a házakba, udvarokra. Villanyvezetékek kuszán mindenfelé.Végül kiérünk egy kisebb térre. Onnan át a bazársorra. Ez már a marakesi forgataghoz képest szinte semmi. könnyen átverekedjük magunkat az árusokon.Piac. A piaci szag meg néha a látvány még orr meg gyomorpróbálóbb. Helyi hotdogot kóstolok. Lapon sül a hagyma meg kis kolbászdarabkák.

Félbevágott kiflibe rakja az árus és megszórja egy arabos fűszerkeverékkel. Jóízű, fűszeres.

A piactér másik felétől már ellátunk a mecsetig, a szép villákig, de itt még szemét és romhalmazok. Egyik tövében guggolva végzi dolgát egy buckalakó. A házak oldala leszakadva. az egyik félig leomlott kunyhóba be akar menni BLaci vizelni. Basszus ebbe még laknak?! Kávézás autó autópálya Tanger. folyt köv...

Casablanca

Ejtsd Kasa Blanka jelentkezik!!! Itsz a beginnign of bjutiful frendsip! De ezt úgy is tudjátok. Marakes után mostmár Casablanca tengerpatri hoteljében pihegünk. A mai napon említésre méltó esemény nem történt. Marakes főterén parkoltunk, bementünk a piacra, azt hiába vette elő a Csui a drága nejétől kapott iránytűt nem találtunk ki a bazársorről. Ilyentet én még nem láttam. Már arra gondoltam hogy itt fogunk meghalni, a rongyok ékszerek, bőrök meg mittudom én mik között. Felmásztunk egy kávéház tetetjére és úgy sikerült egy irányt találnunk. Eleinte még csak így kedvesen próbáltak invitálni az üzletkbe. De mikor látták hogy süket és vak vagyok (nem lettem az csak annak tettetem magam) akkor csak legyintettek. De szerintem hogy délelőtt nem forgalmaztak semmit ettől úgy begerjedetek, hogy élután a kabátomat tépve próbáltak berángatni üzletekbe. Amiután két boltost közelharcba finoman eltessékeltem magamtól, éreztem hogy egy fimom kis kéz megérinti a nyakam, finoman meghúzza a hajam. Mondom egy berber csecsemőt már csak nem üthetek meg. Mosolyt próbáltam arcomra varázsolni udvariasan megfordultam de lefagyott a programom. 20cm távolságból egy édes kis mazson még a hajamat fogva vigyorgott, vagy vicsorgott? rám. Az összes betegség eszembe jutott amit elkaphattam volna tőle ha a kis fogait arcomba mélyeszti. Próbáltam mérgesen nézni rá meg a gazdájára aki csak vigyorogva kérdezgette fotó? A majom megijedhetett mert elersztette a hajam. Amikor megfordultam láttam nem a morcos ábrázatomtól ijedt meg a majom. Egy sárgás kígyót épp a nyakamra készült tekerni egy ember és felvillantva 3 barna fogát ő is csak azt kérdezgette fotó möszijő? Tisztára Indiána Jonesnek éreztem magam, ahogy átverekedtem magam még pár akadályon, és kiértem a piactér közepére. Mondom a Csabának nézzük csak a földet akkor talán nem szólnak hozzánk, meg nem raknak semmit a fejemre. Lovasfogaton bejártuk a belvárost, aztán meg mostanra beszállodáztuk magunkat. Holnap Gibraltár és holnapután behajózunk Európába. Nekem nagyon nehéz visszazökkenni a nagyvárosok forgatagába a megelőző napok izgalmas kietlensége után. Élmények még így is vannak, dehát most érnénk Mauritániába... Hmmm... Szépszerdaestét mindenkinek

Autó ಅ szerpentinen

27.szerda. A dátum, nap már csak magamnak szól. Elvesztettem a fonalat. Megzsüntek a hétköznapok, hétvégék. Kilomáterek meg szakaszok vannak. Egyedül maradtunk. Maradék két autónyi kapcsolatunk a bamakós mezőnnyel is megszűnt tegnap. A vidámfiúk már casablancán túl a javított autójukkal, Horváték meg már isten tudja merre járnak. Bejöttünk a hegyek közé szerpentinezni. Tegnap végig erős oldal, majd hátszelünk volt. Ez olyan mint egy hajónapló. Ki a fenét érdekel az hogy mi milyen szélben autóztunk? 4-5 óra között értünk be az Atlaszba. Nagy forgalom nem volt. Ahogy egyre feljeb értünk kezdtük megérteni miért. Az út egysávosra szűkült, korlát sehol. Helyenként leszakadva az út, széle alatta végtelen mélység. A száraz, biztonságosnak tűnő út ellenére is forogott a gyomrom mire a 2100 méter magas hágón átértünk. 4 óra alatt 1 tea szünettel 100kmt autóztunk. Nem gyorsan mentünk de legalább lassan. Nagyon jó kis falusi vendégházat találtunk, az első hegyi faluban. Takaros de fűtetlen szállás, kedves zárkózott házigazdával. Nehezen találtuk volna meg ezt a helyet, ha 2 berber srác nem visz oda minket. Odavittek, hozzánkcsapódtak. Nem derült ki, hogy barátja, közeli ismerőse, vagy csak falubelije szállásadónknak a két fiú, de elég otthonosan viselkedtek. Az előkerült almásvodka, házipálinkánk, vizipipa jó hangulatot teremtett.

Ők angolul nem tudtak, mi meg franciául sem. Jót beszélgettünk.

Eddig ahol voltunk hotelek, házak, mindenyikben az alvó szobákon kívül volt egy nagyobb társalgó szerű rész, körbe párnás kanpéféleség középen asztal, asztalok, székek.Ott éltük a társasági életet. Lassan elkészült a vacsoránk. Tadzsi és kusz-kusz berber whyskivel. A tadzsi az egyik nemzeti ételük. Valamilyen húst kisütnek (nekünk csirke volt benne), aztán egy csúcsos fedelű mázas agyadedényben összepárolják mindenféle zöldséggel, krunplival, répával, tökkel. A kusz-kusz meg valamilyen gabonából készült kása, szinten zöldekkel összebarátkoztatva. A berber wyski az meg egyszerű menta tea. Jó kaja után , jót aludtunk. Reggel kimentünk a helyi piacra. Érdekes! Most még tart a szerpentin,havazik. Marakesig 70 km.aztán lassan vagy gyorsan attól függően ki vezet tovább, tovább...

पुली अ társalgóban

01.26 kedd. Tegnap esti Tam-tam adott szállást a 4 megfáradt vándornak. Kb. Ceglédnyi településre vontattuk a vidám fiúkat. 10 perc alatt darabokra kapta a helyi mecanist a motrot. Amíg ők tanácstalankoztak, addig mi fociztunk, szállást meg netet kerestünk. A szerelés munkaerő, és pótalkatrész hiányában ma reggelre tevődött. Szívás. A hengerfejtömítésük ment tönkre, és tovább rontották a helyzetüket azzal hogy a nem járó motorba hideg vizet töltöttek és a hat hengerből 3ban gátrepedés volt. Drága mulatságuk lesz. Itt hagyjuk őket és tovább indulunk az Atlasz hegységen átkelve a nagyvárosok felé. Átalakulunk városnéző turistákká. A rallynak nagyjából vége. Tegnap a Tatooinon szinte senki nem volt. Minket is a Horvát család hívott, hogy nem érdemes kimenni. Kősivatag meg a 20 éve megépített 3 omladozó ház. Ilyet meg sokat láthattunk eddig. Jó hangulatban telt a vacsora. Pulit meg salátát ettünk. Mire a főpenszér lerajzolta hogy a puli nem kutya hanem csirke, addigra úgy összebarátkoztunk hogy elhozatta nekünk a kaját a vendéglőből a szállodánkba ahol a társalgóban fogyasztottunk. Tegnap még hallottunk félinformációkat arról az autóról amit haza kellet volna hoznunk. Valaki szerint csak az üzemanyagtankja szakadt ki, más elmondás szerint a hátsó hídjuk. Megcsinálták de folyik belőle valami. Most jött az Álaci és azt miondja elkészült a vidám fiúk autója. Éjjel lett hozzá alkatrész, használt, aztán megjavítódott.

7 fő स्नोव्व्हिते nélkül

25. Hétfő. Megint hétfő. Még mindig nagyon jól viseljük egymást. Arra számítottam hogy egy hét után már csak psychológus, rosszabb esetben psychiáter tudja kikezelni a szövődő konfliktusokat. Szóval jó kis banda ez. Kitartást minden otthonmaradott bennünket várónak. Még azért 7-10 napot kell ránk várnotok! Meg volt az óceánban fürdés. Ma reggel 15-20 autót láttunk elmenni Bamakó felé, mi meg pár emberrel, vidám fiúk, Horváték, megbeszéltük a találkát a Tatooin bolygón. Közben a vidám fiúk lerobbantak. Szétment a hengerfejtömítésük a Toyotájukon. Most visszafelé egy nagyvárosba vontatjuk be őket, ott majd egy helyi mecanist buherál rajta. Reggel a Csaba az egyik autó hűtőjének ventillátorát megragasztotta motorblokk ragasztóval, mert kiment benne a bimetál (hőérzékelő). Homokos szenvicshez, homokos kávét ittunk a tengerpatron, levesport májkrémre meg csokira cseréltünk. Rövidíttetünk. Lementünk sivatagos dűnés részen, hogy a BLaci élvezkedhessen kicsit. Amikor a sivatagban egy helyi táborhoz értünk, egy láncos aknaszedő állt a tábor szélén. Elbizonytalanodtunk. Megnyugtatott a táborvezető bácsi, hogy az út ok. no boms. A rövidítés a mínusz 15km ellenére plussz 3-4 óránkba került.De a Lacik nagyon élvezték. Nekem nem jön be ez a menjünk be a sivatagba aztán vágjuk gallyra a gépet:-) de ők szeretnek így bohockodni. Egyébként meg látványos meg élvezetes. Ma cigánykerekeztem lefelé a dűne tetejéről, bár a mostani súlyom alapján inkább csak legurultam róla.

Pihenőnap

24.vasárnap. Pihenőnap. Milyen jó is lenne már egy pihe nő nap.hmmmm.... Csak eltelt már több mint egy hét. Azért ma is van 4-5 száz kilométer. De csak aszfaltos út. Visszatérve a dűnékre. Nem egyszerű ott a játék. Ott nincs olyan hogy nem akadsz el. Ha bemész ásol, mászol, kocsi alá kúszol.Ma ugyan igazi dűnék nem voltak, vagyis voltak de tisztes távolban. Egy hosszú mintegy 300km táv után értük el az óceán partját. Tele van minden szeméttel nem azért mert annyira szemetelnének az itteniek, mivel hogy nincsenek is itteniek. Hanem mert annyi szutykot hord ide a szél. A Kanári szigetek magasságában vagyunk. Nyugat Szahara felé tartunk. Itt már rendszeresek a katonai ellenőrzések.megálltunk a parton és 15 perc múlva ott voltak a katonák útleveleket kértek. Az út az parttól 3-400 méteres távolságban megy. Erős a szél, egész nap nem csendesedik.Ma egy beduin kempingben alszuk. A kocsikból próbáltunk szélfogót építeni de mindenfelől fúj.Tele a szemünk orrunk a finom porral. A sátrakat szaggatja a szél hogy lesz ebből alvás? A 30 fok ellenére én folyamatosan a hosszúujjú felsőmben vagyok és fázok. Ma voltunk egy helyi jellegű piacon.Mandarint, banánt, meg lepény szerű kenyeret vettünk. A kolbász már elfogyott, szalonna, sonka még van egy kevés. Kezd fogyatkozni a konzerv készlet is. Lehet hogy még is csak lesz fogyókúra? A sütik is még tartanak. Lyzus nagyon finom volt a darálós az már alig alig. Mai szakasz végén én azért éreztem hogy itt kezdene durvulni a dolog. Egyre ritkábbak a települések, egyre kietlenebb a táj. Mai nap a töréspont. A megmaradt mezőny osztódik. Mi visszasfelé indulunk. A társaság másik része a rajtszámokat leszedik és tovább Bamakó!!! Nagyon fáj a szívem hogy mi vissza, de hát ez van. Akik lefelé mennek Villám Géza irányításával mindig a követkző pontra igyekszenek eljutni ahol állítólag katona biztosítás van. A táborok körül 20-30 géppuska fészek.

Mi holnap a csillagok háborújából ismert Tatooinon alszunk.

De tényleg, tudjátok az első részben (4. ! a szerk.:) ahol a Skywalker gyerek nevelkedett(ő akaszkodott össze végül is a faterjával Darth Vader professzorral...), na azt a részt itt forgattak. Hülyén veszi ki magát hogy most Csubakka lakhelye lesz egy napra. Ezek a beduinok tisztára úgynéznak ki mint a buckalakó. Hosszú kapucnis kaftánba flangálnak egész nap. Próbáltam a Ben Kenobi üvöltését utánozva elhesegetni őket de nem sikerült. Mindig jönnek. Na holnap az erő legyen velünk aztán lendüljünk át (lendüljek át) a holtponton. Mindenkinek széphétfőt. Külön csók a Verának meg a huginak.Nefelejtsetek hozzámfűzni. Néha látjuk azt jól esik. de nem kötelező!!!

Biológia óra.

Kedves gyerekek!
Tudom hogy vasárnap van. Vagy szombat? Mindegy tudom és kész hogy ma nem kell tanulnotok de Zsolti bácsi most mesél nektek pár érdekességet hogy milyen állatokkal találkozott itt a sivatagban. Találkoztam címeres barmokkal is de most nem erről szól a mese. Az a baj hogy a fiúk nem értenek semmit a biológiáról. Tegnap este fényszórónk fénycsóváját átsuhant valami szerintem kenguru volt de a többiek meggyőztek hogy az nem lehet mert az ausztriában él. szerintük afrikai róka. Van egy vadász velünk úgyhogy el kell higgyem neki hogy az afrikai rókák feketék? Ami nagyon sok van az a teve, a szamár, meg a kecske. Az út mellett láttunk egy csomó kecskét, felmásztak a fára, úgy legelték a gallyakat. Tevék, szamarak gazdátlanul vagy gazdátlannak tűnve sétálgatnak a sivatagi dűnék között, meg mindenfelé. Én azt hittem tevekaravánok már nincsenek. Pedig igen. Sokszor látni libasorban haladnak (vagy inkább tevesorban) az első farka a második fején levő hámhoz van rögzítve a második farka a harmadik fejéhez stb... az elsőn ott csücsül a tevehajcsár, a többi pedig megpakolva kullog utánuk. A sivatag tele van nyomokkal bár állatokat a fentiekn kívül nem igen látni. Nagyon sok a bogár főleg skarabeuszok. Amikor megálsz mindjárt ott sündörög egy kettő körülötted. a Csui rájött ha megnyomja a bogárhátú bogárhátát elkezd pattogni és vagy fél percig nem bírja abahagyni. Másik ami sok van a kősivatagos részen az ugróegér. Éjjel kiment ÁLaci meg Csaba autózni. Csak úgy ugráltak az egerek. Csaba egyet üldőzőbe vett az autóval, az ugra-bugrált egy darabig majd pihegve megadta magát a sorsnak. Megúszta egy fényképpel. Más állatokkal nem nagyon találkoztunk.

Látszik hogy ezen a részen nincs zebra, mert amit az útra festenek az is kockás.

Skorpiót még nem láttam, se kígyót. De mondjuk inkább nem sorolom fel hogy még milyen álatokkal találkoztam. Ja tegnap még láttunk valamilyen flamingó szerű madarakat vonulni az óceán felett. A növényekre még visszatérünk, most menjen mindenki szánkózni meg hógolyózni. Én sajnos nem tudok mert itt 30 fok van. Tudom naptej simléderes sapka!

Lakóbuszmegálloda

Vegyetek már egy szinoníma szótárt és küldjetek a hihetetlen, nagyon jó, hipersuper szinonímákat, mert már nem akarom ezeket ismételni. Mondom mitörtént. Beérnénk a célba de nem érünk. Kifogyott az üzemanyagunk, éphogy begurulunk a benzinkútra. Ott versenyzőkkel találkozunk, ők mesélik el, hogy tombol a szél a hegytetőn kb 20km ahol a cél lenne. ÁLaci csak azt hajtogatja sört akar inni. BLaci is csatlakozik a sört akarok szekcióhoz. Én meg sátrazni akarok a viharban. Leszavaznak. Keressünk szállodát. Közbe Begördülnek a kútra a szépségkirálynők. Minden férfitársam meg én is kihúzom magam ők a mi büszkeségeink. Mondjuk is a kutasnak: Ők a Magyar Szépségkirálynők!!! Erre kiszál az autóból egy vékonyka lány. Mondom így szép finoman vékonyka!?

Röpködnek a bazmegek meg hasonló kötőszavak a mi kis szépségkirálynőnk édes kis szájából.

Az operatőr srác magyarázza, hogy kéne pár vágókép a kinti sátrazásról. Kicsike hisztizik majd holnap! Az operatőr srác összeomlik ezt mondod már 5 napja. Hiszti hegyek!Mi el. De nem ez a lényeg! A szállodában nincs hely, és kik várnak bennünket? Hát a Horváth család. Végre megint találkozunk. Sörözünk, beszélgetünk, eszünk, felajánlják a lakóbuszukat. Csak a fürdés miatt jöttek szállodába.Jól érezzük magunkat. És itt a szálloda parkolójában egy lakóbuszban alszunk, és hát tulajdonképpen az ő kontójukra zuhanyzunk. Ha ezek az esték nem lennének nem sokat érne ez az egész verseny. De vannak!!!!!!!!