visszatérés

Van egy sajátos varázstalansága, amikor az ember visszatér a szürke vagy most inkább fehér hétköznapokba. A meglassult időt felgyorsítani úgy sem tudod. Ez lehetne akár egy Máté Péter dalkezdemény is de nem az. Hegyek között, de most itt ezen a versenyen is másként szalad az idő. Inkább csak lomhán tekereg előrefelé. És ebben a lomha lassúságában az a jó, hogy minden belefér. Egy ücsörgés a homokdűne tetején nézve a szél játékát a homokkal. Vagy egy kisvárosi lepukkant kávézóban a teraszon üdögéve tervezni a napot. Vagy csak az autóban ülve némám bámulni ahogy a táj elsuhan mellettünk. Irigylem azokat az embereket, akik ezt át tudják vinni a mindennapjaikba. Nehezen rázódom vissza. Itt mindent keresni kell, meg sietni, meg szorongni hogy nem lesz kész. Csak így lehet? Harcolni az idővel, meg az elemekkel? Vagy bevenni a szarokbele teblettát és tolni magunk előtt a napot? Mit csinálok rosszul? Tanítsatok meg élni!!!! Mentsen meg valaki!!! Állítsátok meg a világot ki akarok szállni!(ez már nem saját) Tudom hogy holnap már az előttem álló feladatok könnyítenek a lelkemen, de ettől még a mai nap nehéz. Nagyon nehéz. Aludjatok jól, álmodjatok pumpával! Vidámhonlapot!!!!!!!!!!!!!!!!