otthon édes otthon

Gibraltártól egy gázzal. A tengerparton kagylót gyűjtögetve, figyeltem a többieket. Vajon már ők is úgy mennének haza mint én? 7-8 ezer km a hátunk mögött 3000 még előttünk. BLaci a casablankai kagylóktól belázasodik, meg hányingerrel küzd. Éjfél felé érjük el Barcelonát. BLaci kicsit jobban van szívesen pihenne, de rövidebb vita és rábeszélés után az egygázos hazautazás mellett döntünk. Útközben még egy defekt, és a tükörsimává kopott első gumik nehezítik a hazautunk. Szombat éjjelre már hazaérünk. Az értékelés: Úgy érzem a megváltozot lehetőségeink ellenére a maximumot kihoztuk ebből a túrából. Marokkóban tovább kerengni már nem sok értelme lett volna. Hugi kérdezte hogy viseltem ezt a nem éppen nekem való "autós" túrát kevés mozgással. Hát igen ez tényleg nem az én igazi világom, egész nap autóban ülve túrázni. Mégis nagyon sok újat tapasztaltam meg. Megoldani lehetetlennek tűnő feladatokat. Megismerni egy országot nem a turistáknak szánt arca felől. Tehát jó volt. Afrika még nem mutatta meg igazi arcát... Majd talán egyszer. Egyenlőre ennyi. Még visszatérek!!!