2010. január 27., szerda

Casablanca

Ejtsd Kasa Blanka jelentkezik!!! Itsz a beginnign of bjutiful frendsip! De ezt úgy is tudjátok. Marakes után mostmár Casablanca tengerpatri hoteljében pihegünk. A mai napon említésre méltó esemény nem történt. Marakes főterén parkoltunk, bementünk a piacra, azt hiába vette elő a Csui a drága nejétől kapott iránytűt nem találtunk ki a bazársorről. Ilyentet én még nem láttam. Már arra gondoltam hogy itt fogunk meghalni, a rongyok ékszerek, bőrök meg mittudom én mik között. Felmásztunk egy kávéház tetetjére és úgy sikerült egy irányt találnunk. Eleinte még csak így kedvesen próbáltak invitálni az üzletkbe. De mikor látták hogy süket és vak vagyok (nem lettem az csak annak tettetem magam) akkor csak legyintettek. De szerintem hogy délelőtt nem forgalmaztak semmit ettől úgy begerjedetek, hogy élután a kabátomat tépve próbáltak berángatni üzletekbe. Amiután két boltost közelharcba finoman eltessékeltem magamtól, éreztem hogy egy fimom kis kéz megérinti a nyakam, finoman meghúzza a hajam. Mondom egy berber csecsemőt már csak nem üthetek meg. Mosolyt próbáltam arcomra varázsolni udvariasan megfordultam de lefagyott a programom. 20cm távolságból egy édes kis mazson még a hajamat fogva vigyorgott, vagy vicsorgott? rám. Az összes betegség eszembe jutott amit elkaphattam volna tőle ha a kis fogait arcomba mélyeszti. Próbáltam mérgesen nézni rá meg a gazdájára aki csak vigyorogva kérdezgette fotó? A majom megijedhetett mert elersztette a hajam. Amikor megfordultam láttam nem a morcos ábrázatomtól ijedt meg a majom. Egy sárgás kígyót épp a nyakamra készült tekerni egy ember és felvillantva 3 barna fogát ő is csak azt kérdezgette fotó möszijő? Tisztára Indiána Jonesnek éreztem magam, ahogy átverekedtem magam még pár akadályon, és kiértem a piactér közepére. Mondom a Csabának nézzük csak a földet akkor talán nem szólnak hozzánk, meg nem raknak semmit a fejemre. Lovasfogaton bejártuk a belvárost, aztán meg mostanra beszállodáztuk magunkat. Holnap Gibraltár és holnapután behajózunk Európába. Nekem nagyon nehéz visszazökkenni a nagyvárosok forgatagába a megelőző napok izgalmas kietlensége után. Élmények még így is vannak, dehát most érnénk Mauritániába... Hmmm... Szépszerdaestét mindenkinek

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok Fijjúk!

    Igen, jól gondolod, hogy ha a földet nézed, talán, de csak talán nem szólítanak le.Azt mondják a kamionosok, vezetni is úgy kell a keleti országokban, (már a városi forgatagban) hogy kereszteződésben soha ne nézz rájuk, hanem nézz az ég felé, mert abban a pillanatban, amikor meglátja, hogy rá néztél, már el is indul, akkor viszont Te ott ragadsz.
    üdev.Era

    VálaszTörlés
  2. Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, amikor olvasom a beírásokat. Mérges és csalódott vagyok, amiért így alakultak a dolgok, rengeteg élményt és tapasztalást elvett tőletek ez a szituáció.Másrészt nagyon örülök, hogy így is sok mindent láttatok, hogy jól megvagytok egymással és hogy JÖTTÖK HAZA! Akárhogyan is tervezitek ezt a pár napot még,érezzétek nagyon jól magatokat! Ja és egy fontos dolog.Olyan NINCS, hogy bemegyünk egy bazárba és lesütött szemmel nem vásárolunk semmit!Ez asszonyi ésszel felfoghatatlan!Tessék csak nyugodtan mindenféle csecsebecséket válogatni (pl.kézi szőnyeg, faragott bútorok),hogy a szegény itthonmaradt feleségek kiengesztelődjenek...
    Egy itthonmaradt feleség

    VálaszTörlés
  3. Sziasztok!
    Remélem nem túl komoly a bánatotok, hogy nem jutottatok el Bamakóba! Ez nem a Ti hibátok, hanem a szervezők csalása, felelőtlensége (próbálok finom lenni)!
    A versenynek nem volt tétje, Ti „kaland” kategóriában mentetek, magatok felé már bizonyítottátok –nekünk is- hogy a homok hátán is megéltek! Kulcsszó: KALAND!
    Ti a szervezetlenség ellenére is sikeres, kalandos, élményekben gazdag napokat töltöttetek Afrikában (remélhetőleg ott voltatok, nem Tatán), és még vár rátok egy nem kevésbé kalandos hazautazás is! Szóval ne lógassátok az orrotokat sem bazár sorban, se autóban, emelt fővel gyertek haza! Gyulánk orra sem lóg már, csak a földig…, majd megbékél a sorssal!

    Zsolt!
    Neked szóljon rövid tudósítás Pilisről: A betegeid egy részének most tűnt fel, hogy nem vagy! Visszajelzések alapján Eszter csinosabb! Üzeni Neked, hogy: „minden tiszteletem a háziorvosoké”, még bírja a gyűrődést.

    Az egyik bácsi olyan szépen kért, megígértem neki, átadom az üzenetét: „még mindig dobog a szívem!” Figyusz! Valamit elszúrtál?! Te jól gyógyítasz!(?) Ő nem akarja érezni!
    A sztori röviden: „Magácskának teccik lenni a Csilla? Ablakban monnyák lehet üzenni a fekete nyővérrel! (a feketét a kisebbség nevében kikérem magamnak!) „Monnya meg Dzsóótinak, nem jó gyógyszeret írt nekem, még mindég dobog tűle a szívem, itt belül e!” _furcsa szó szerint leírni_
    Mosolyogva örültem, hogy még dobog a szíve, és megígértem szólok Neked. Sajnos nem tudom ki volt (látod, mindenkit én sem ismerek). Egyébként sokan érdeklődnek felőletek, blogcím cetliket osztogatok. A nem netezők nevében: „Már megint hol jár ez a gyerek?”, „Szurkolunk, szerencsés utat”, „Na gyűjjön csak haza!”
    Én is csatlakozom utóbbihoz! Csak „gyűjjetek” haza szerencsésen, a kompon ne hányjatok, hozzatok haza sok élményt, fényképet, köveket, homokot…., a majmokat, tevéket és kengurukat hagyjátok ott, a skorpiókat még időben süssétek meg, itthon nagyon hideg van, csak fáznának szegények! Igen! Mi itthon maradtak (szegények) csak havat lapátolunk, didergünk, amíg Ti óceánban lubickoltok és izzadtok és az óriási játszótéren homokoztok! Nem irigykedem, áááááá dehogy, kicsit sem…! Ha a napnak csak egyetlen sugarát idefordítanátok, már az is sokat segítene az itthon maradtak hangulatán, főleg az enyémen!
    Pengéné kérését vegyétek komolyan! Az ő türelmük és pozitív hozzáállásuk többet érdemel egy rongyos szőnyegnél (vagy rongyszőnyegnél?)
    További kellemes kalandozást!!!

    VálaszTörlés