Tegnap

Egész nap alkotói válságban voltam. Főleg azért mert vezettem. Tegnap (21én) amint azt írtam volt elindultunk a hűtőnkért. Az éjszakai száguldásról halvány emlékképeim vannak. Az az egy két megébredés. Hegyek szerpentin. Víztöltés. Sík út meleg, izzadunk fűtünk hogy hűljön a vizünk. Hajnali fél 3 megérkezés. Belkülváros, két autó közé beparkolás. Így biztos hogy nem fogunk egy órát sem aludni mondja Álaci de a mondat végére már alszik. Meleg van és Csui ordítva horkol!!!! Megölöm! De csak megrázom. 7 órakor együttesen kezdünk fészkelődni. Az utca már ébred, lassan világosodik a párás üvegen belül lefelé kúsznak a vízcseppek. Baker, nem gondoltam volna hogy ülve is ilyen jót lehet aludni. Megkerestük a szervízt. 10re érkezett meg a hűtőnk. Addig Lacival az óceánban fürödtünk. Ugráltunk a hullámokban mint a 3évesek. 11kor értünk vissza szervízbe a hűtőnk a pulton autóhoz nem nyúltak. Csaba veszekszik velük. Micsoda egy lusta népség? Adjatok szerszámot majd 5 perc alatt kicserélem. Na erre összekapják magukat és a déli sziesztáig elszöttyögnek mire kész van. A Csaba többször is elveszi tőlük a szerszámot, de nem hagyják hogy ő fejezze be. Végre kész. Bennt az új hűtőnk. Én vezetek, kicsi a forgalom taposom a gázt rendesen. Az első rendőr azért állít meg mert záróvonalon előztem. Mondom neki nem tudom mi az ilyen europában nincs. Elhiszi vagy nem nem tudom. Elmagyarázza türelmesen hogy az egy olyan vonal amit nem szabad átlépbni mert következőre megbüntet. Mosolyogva veszünk egymástól búcsút. Megint tanultam valamit. 20 km műlva megint rendőr. Mondom a fiúknak ez gyorshajtás, nagyon gyors!Szerintünk nincs nála műszer. Hát aki megállít annál tényleg nincs. De a fiatalabbik társánál van. Nagyon nézi a műszert nem hiszi el hogy egy ekkora autó így tud tépni. Az idősebbik a rajtszámot nézi, kivigyorgok az ablakon mondom rally racing. Int hogy menjek. BLaci 2 golyőstollal jutalmazza a fiatalabb rendőrt az meg csak vigyorog. Látom megismer és tört angolsággal megkér:

mr. Schumacher tudna adni autógrammot...

A két Laci nagyon be van indulva. Már nem akarnak autóutakon vezetni. Tele a hócipőjük egyik várodstól a másikig. Kiválasztottak hát egy hegyi utat a táborig. A baj csak az volt hogy 180kmt megtenni hegyek között az már kicsit a végére soknak bizonyult. Elfogyott az út, elfogyott a türelem. Heves vita. Végre!!! 7 nap után már illik. Aztán megoldottuk. Lassan célba érünk, és a mai napnak is vége lesz.