Volt egy izgalmas pillanat amikor olyan ferdén akadtunk el a dűne olalában, hogy nem sok hiányzott a boruláshoz. Megint berittyentettem... Ásás trüközzés, aztán lökdöstük az autó orrát, és megúsztuk.Utána már nem sokat próbálkoztunk. Köves szavannás jellegű, vagy inkább kősivatagos, és a homoksivatagos rész határán autózva értünk ki az Iriki tó medrébe. Ott aztán lehetett kenni neki. A tómeder közepén kávézó meg kemping. Megáltunk lefényképeztük. 30km-es körzetben semmi, de úgy semmi hogy bucka sem, ott meg egy napernyő kis asztalok székek, angol wc bár marokkói. A konyha életveszélyes itt-ott csak úgy kampón húsdarabok. Itt egy ántszes főorvos lábonlőné magát. azért csak lábon mert fiatalok is olvasnak bennünket. Jó lecenzúráltam magam. Mindenünk tele van porral. Nem a sörrel meg a borral nem is rock and rollal hanem a sivatagi porral (Tanksapka de csak aki nem tudná). Utolsó szakasz amíg a műútra, illetve nem is műre mert az nmár az igazi volt kiértünk az egy 48kmes kősivatag volt. Borz fészek aljában borzcsalád azaz borzalom. Fáradok, fáradjatok hát ti is!!!! Most már aszfalt úton megyünk. Meg is álltunk aszfaltunk értitek azt faltunk. Mondjuk ez gyenge volt, meg siralmas. Még vagy 550milliókmt kel utaznunk hogy a szálláshelyünkre érjünk. Baker most érünk Tatára nekem meg Afrikában kéne lennem. Narancsot, banánt datolyát meg házi kosztot zabálunk. Kövérek vagyunk már egyre nehezebben ülünk be meg szállunk ki az autóbaból. Üljenek a fiúk ölébe a lányok engem más már nem érdekel. Sziasztok, jó kedvet...
2010. január 23., szombat
Szombat
Tegnap esti késői fekvés, de főleg a megelőző napok nehézségei miatt versenyt aludtunk el. Egy oázisban volt a szállásunk. sátraztunk és nagyon jót aludtunk. Reggelre a kedélyek is csitultak. Szerintem mi indultunk utoljára. Reggel hat helyett kb.10 órakor. Megszoktuk a kényelmetlenségeket is. a sátrazás, utazás már nem az. Általában reggelente kajálunk egyet aztán napközben valami látványos helyen. Estére éjjelre már nem sok erőnk marad gyertyafényes vacsorákra. Csak kidobjuk a sátrat aztán alvás. Mai szakaszunk sivatagi dűnék között kezdődött. Az első bukkanónál kinyílt a hátsó ajtó és szétszórtunk pár kabátot a beduinoknak. Eddigi felmérések alapján egy polifoam, és két Laci kabát a veszteség. A sivatagi dűnék közé ismét bementünk. Én nem vállaltam még egy hűtőtörés kockázatát, de a többiek azért elakasztották az autónkat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
szijja tesó:) :)
VálaszTörlésMi a helyzet a nagy aaafrikában?
csak nem tényleg azt olvasom, eltudtál fáradni annyira h 10 az az tííííz órakor keltél? örület :) nem gondoltam h ez eljön még ennek az istennek az idejében.és ehhez neked el kellett utaznod afrikába.nos nekem ez megy itthon is.sőőőt megkockáztatom h akkor is ha nem állítom fel a sátrat a szoba közepén :) :)
Ezek szerint már annyira meghíztatok h eldobáljátok a cuccaitokat csak h könnyebb legyen az autó?
Amikor haza értek már annyira hozzá lesztek szokva a kinti körülményekhez h mielőtt megeszitek a kaját kirakjátok pár órára a kertbe és fogyasztás előtt kicsit meghempergetitek a földön,csak az ottani ízek miatt.
Most h áll a helyzet ?vagy arról már 1átalán nincs szó h elmentek Bamako felé?
nos ha még tudsz futni menekülj mert az ölelésem még ott is utol ér.szóval futááááás.puszika.t.
Kedves Csaba, Blaci és Zsolt!
VálaszTörlésArra szeretnélek megkérni benneteket, hogy ha esetleg legközelebb is kinyílna egy ajtó és az Álaci kiesne véletlenül, akkor légyszi ne hagyjátok ott a beduinoknak, mert itthon várja a hűlt helye.Na és néha ölelgessétek meg a sivatagi éjszakában, ne fázzon szegény kabát nélkül.(de persze csak finoman)