Átértünk. Reggel pont napfelkeltekor ért partot a kompunk. A szállásunk egy 1.5x2.5x2.5m nyílástalan kabin volt emeletes ággyal. Levegőtlen, meleg de már rég aludtunk ilyen jót. Az arabok szerte széjjel a fedélzeten, pokrócokon családok, törölközőn egyénileg. A társalgókban fotelon asztalon ahol éppen hely volt. Ehhez képest mi??? Este elintéztük a papírokat és reggelre ahogy kikötöttünk 10 perc alatt kidobtak bennünket a határsávból. Pénzváltók csak 9 kor nyitnak az óra meg eggyel előbb. Várakozás, készülődés, tanácstalanság után ÁLaci autómatából pénz ki, elindultunk hogy megnézzünk egy várost, spanyol terület. Már a Határsávban vagyunk, millió papírt kéne tölteni hogy határátlépjünk. És mindezt visszafelé is kéne. Petit cado (kis ajándék a vámosnak), forgalom leállítva és visszatolatunk Marokkóba. Eltelt 2 óra azt ugyanott vagyunk ahol elindultunk. Sehol. Menjünk már a városból kifelé. A tengerpart még kísér bennünket egy darabon aztán a messzibe vész. A városok... na erről inkább később ha már sokat, többet láttam. Az utakon erős a rendőri jelenlét. Minden körforgalomnál mutatják merre menjünk. Nem fogadunk szót. El is tévedünk, forduló, visszafelé elkerüljük nehogy már röhöghessen rajtunk. Kietlen táj vöröses köves, törmelékes talaj. Letérünk offroadozni, meg reggeli ebédelni egy tópartra. Az útszélén kecskék, meg szamarak. Néha gazdával, néha gazdátlanul. Terepreggeli után tereprally keretében tereppont keresése. Attól félek lezúzzuk az autót. BLaci vérszeme még nem múlott el. Kanyonos, kősivatagos tájon 20km/h-val haladunk. Időnként feltűnik a semmiből egy ember. Honnan jön?! Hova tart?! megint aszfalt úton vagyunk. Haladni kéne már dél és még a 670km-ből 100 sem fogyott. Az utak nem túl rosszak. Utazhatók. Néha látunk olajfaligeteket, a vízmosások mellett kaktuszok, agavék(?), kiszáradt bokrok, szemét, sok szemét... Ja!!!
Még a tegnapi kompindulással kapcsolatban akartam írni, hogy azért volt egy hangulata annak ahogy kihajóztunk. Sokszor elhagyom Magyarországot, lehet azt már megszoktasm, de ez azért más volt. Látni ahogy távolodik tőlünk Európa. Olyan szomorkásan ünnepélyes, olyan keserédes...
(de nem mint a tegnapi hybridnarancs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése